Tímár Klára önkéntes úti beszámoló
Tímár Klára
önkéntes
Ahol egy játszótér az álom
2017. június 25-én, vasárnap Nógrád megye egyik eldugott, s sajnos mára elfelejtett, volt bányászfalucskájába látogatott el az Adománytaxi. 1993-ig bányásztak a környéken barnakőszenet. "A Mátra északi nyúlványának egyik völgykatlanában helyezkedik el ez a település. Öreg házai a régi családok mindennapos gondjait rejtik falaik közé." – írta az 1964/65-ös tanévben (az akkor még kisiskolás) Erzsike néni lakóhelyéről egy iskolai feladatként. Akkor még volt Mizserfán iskola.
Ma a kisebb gyerekeknek át kell utazniuk a szomszédos Kazárba. Az általános iskola felső tagozatában tánc, ének, grafika és egyéb művészeti tagozatok közül választhatnak. Az ő bejárásukat támogatja a kazári önkormányzat, avval, hogy bérletet kapnak a távolsági buszra. Az óvodás korú gyerekeknek viszont nincs támogatás, gyalog pedig másfél-két óra lenne az út, így nap, mint nap ki kell fizetni a buszjegyet, holott máshol is lenne helye a pénznek. Gimnázium csak Salgótarjánban van, 15 km-re, a helyi képviselő szerint a legtöbb gyerek szeretne továbbtanulni, és egy-két kivétellel középiskolába járnak a kamaszok.

Bolt sincs Mizserfán, de ami a helyiek szívfájdalma, hogy játszótér sincs. A múlt évezredben épült játszótér ugyanis mára már baleset- és életveszélyessé vált. Az átlag magyar gyerekeknél hamarabb felnőtté váló mizserfai gyerekek megérdemelnének egy modern, EU-s játszóteret, olyat, amilyenből ma már minden kerületben akár több is van Budapesten. A gyerekeknek, de a felnőtteknek sincs egy olyan tér a településen, ahol összegyűlhetnek, beszélgethetnek, foglalkozásokat tarthatnak, mert a Kultúrházat, ahol az Adománytaxi akciójára is sor került, bérbe kell venniük a kazári önkormányzattól. A fiatalok tudják, hogy keményen kell tanulniuk és dolgozniuk, hogy kitörhessenek a szegénységből. Péter, Mizserfa képviselője, a helyi civil aktivista erején felül segít nekik, mind anyagi, mind jó példa mutatásával. Két állást is vállal, hogy tudja fedezni a közösségi programokat, a családoknak nyújtott segítségeket. Mégis jól jönne máshonnan is segítség, hiszen munka kevés van, a játszótér sem a polgármester szívügye, ahogy a kazáriak is csak rút kiskacsaként gondolnak Mizserfára. Mindezek ellenére a falusiak között jól működik az összefogás, segítik egymást, amiben csak tudják. Számomra különösen jó érzés volt megtapasztalni az összes meglátogatott családban érezhető szeretetet, látni a gondos anyukákat, a rendben tartott házakat, a virágos kerteket, de leginkább a cudar és rövid gyerekkor ellenére is a boldog és mosolygós gyerekarcokat. Ott töltött óráim alatt eltökéltem, hogy segítek Péternek összeszedni a szükséges pénzt egy játszótér megépítéséhez.

Köszönjük a kisbusz felajánlást a MAZSIHISZ-nek!
Mizserfa 2017/06/25

Szerző: Tímár Klára
Fotó: Pintér Leó