Hashomer Hatzair zsidó szervezet diákcsoport úti beszámoló
Hashomer Hatzair
diákok
Ne pazarolj, máshol éheznek
nincs lead
Alíz (19)

"Ne pazarolj, máshol éheznek", hangzik otthon nap, mint nap a már lassan súlyát vesztett mondás. Azt hiszem, az ember tényleg csak akkor döbben rá, hogy alig pár száz kilométerre tőle ez a valóság, ha saját maga tapasztalja meg. Hajlamosak vagyunk, főleg magamból kiindulva, budapestiként úgy élni az életünket, hogy közben nem foglalkozunk csak a saját gondjainkkal.Hiszen roppant kényelmes tudomást sem venni a nagyobb képről, csak arról a közegről, amelyben ismerősen mozgunk. Az Adománytaxit ezért tartom különleges kezdeményezésnek, mert egyszerre segít két félnek.Az adományok nyilvánvaló hasznossága mellett lehetővé tesz egy párbeszédet ember és ember közt, ahol mindkét félnek lehetősége van ledönteni a róla kialakult előítéleteket. Mert számomra ebben rejlik a program legnagyobb erőssége, hogy képes rávilágítani arra, hogy két teljesen különböző háttérrel rendelkező embert is a fizikai szükségleteken kívül ugyanazok az értékek mozgatnak. Olyanokat ismerhettem meg ezekben a kis falvakban, akik lenyűgöztek humorukkal, éleslátásukkal, azzal, hogy milyen szenvedélyesen ragaszkodnak családjukhoz és úgy általában az élethez való pozitív hozzáállásukkal. Az ilyen találkozások azok, amelyek egy egészen más perspektívába helyezik az életünket, amelyek aztán szöget ütnek az ember fejében, hogy se a hazafele úton, se másnap és még hetekkel később se tudjon másra gondolni, mint hogy mégis mit lehetne tenni. Ezt a szöget most a fejemben az Adománytaxinak köszönhetem, és amíg nem sikerül rá választ találni, még jó darabig viselni fogom.

Anna (17)

Az Adománytaxi előtt nem volt hasonló tapasztalatom, így ez a szürke őszi nap különleges élményként maradt meg. Azt hiszem most nyert igazán értelmet a "first world problems" kifejezés, amivel otthon nap, mint nap szembesülök. Talán ha nem találkozom ezekkel az emberekkel nem értem meg a súlyát annak, hogy mi a különbség a között, hogy nincs kedvem reggel iskolába menni, vagy a között, hogy valakinek lehetősége sincs tanulni, mert már a szomszéd faluig se tudja fizetni az utazás költségeit. Ez az utazás megtanított, hogy megpróbáljam a nagyobb képet nézni, és a saját életemet is jobban értékelni ennek fényében. Úgy gondolom, hogy bár ez egy folyamat, ahol az ember kis lépésekben kell, hogy emlékeztesse magát nap, mint nap a nagyobb képre, az Adomanytaxi egy tökéletes kezdet ehhez.

Péter (17)

Mielőtt megismertem volna az Adománytaxit, nem gondoltam volna, hogy valaha eljuthatnak ezekbe a kis Borsodi falvakba, miközben ezek engem mindig is érdekeltek! Tehát így, amikor jött ez a lehetőség természetesen rögtön igent is mondtam és így már semmi akadálya nem volt, hogy vágyaim teljesüljenek. Az egész út nagyon tanulságos és megrendítő élményként fog megmaradni! Jó volt egy kicsit kiszakadni a komfortzónámból és kiszélesíteni a látóköröm! Köszönöm Adománytaxi!

Hanna (16)

Hihetetlen élmény volt ez az utazás pozitív, illetve negatív értelemben egyaránt. Sokkoló volt látni, hogy emberek milyen leírhatatlan körülmények között élnek, ám sokan ettől még nem adják fel a reményt; egy könnyebb és szebb holnapban hisznek. Ami nekünk természetesnek tűnik, hogy van és képesek vagyunk megvenni/megcsinálni az nekik nem. Ebbe (volt) a legfélelmetesebb belegondolni. Úgy gondolom, hogy ez után a tapasztalat után mindenki sokkal jobban meg fogja becsülni, ami megadatott számára és remélhetőleg mindannyian többet fogunk önkénteskedni/segíteni hasonló körülmények között elő embereknek.

Eszter (15)

Ez a kirándulás egy nagyon jó élmény volt mindannyiunk számára. Megtanultuk igazán megbecsülni azt, amink van, és nem lenézni azokat, akiknek kevesebb van. Véleményem szerint megérte elmenni. És jó érzés hogy segíthettem másokon.

Köszönjük a kisbusz felajánlást a MAZSIHISZ-nek!

Rakaca, 2017/10/29

Szerző: Diákok