Lázár Péter 6. éve önkéntesünk. Az egyik legelkötelezettebb. Kisebb kihagyás után újra eljött velünk egy adományútra, és most az ő empatikus-pozitív szemüvegén keresztül mutatjuk be olaszliszkai utunkat.
Az ez elmúlt évben kevesebb Adománytaxis úton vettem részt, mert tavaly májusban megszületett az unokám, és sokat vagyok külföldön. Ráadásul eltörtem a lábam, és újra kellett tanulnom járni. Néha még most is bénázom. Olaszliszkán például akartunk tenni egy sétát a Bodrog partján a gáton, a hepehupás terepen mindenki azon volt, hogy engem támogasson.
2021 tavasza óta segítem a Taxit. Covid idején határoztam el, hogy önkénteskedni szeretnék. Nem vagyok beteges, nem féltem a betegségtől, de a kórházakból elhajtottak, mert nincs egészségügyi végzettségem. Először gyerekekkel foglalkoztam, tinédzser korú gyerekeknek szerveztünk programokat a Jövőbarát Egyesülettel. A lock down után ez elmaradt, akkor találtam rá a Taxira.
Eleinte nagy elánnal vetettem bele magam az önkénteskedésbe. Vannak hullámok aszerint, hogyan tudom a magánélettel a balance-ot megtalálni. Olykor nehéz, hogy a hétköznapokba beleférjenek ezek a programjaim.
Olaszliszka, a település, amiről mindenki hallott…
Sokat járunk az Adománytaxival Borsodba. Az ember sokszor elmegy Olaszliszka mellett a főúton, de le kell térni az útról, hogy betérjünk a településre. Korábban én sem jártam ott. Ismertem a rémtörténetet a tanárgyilkosságról, aminek van is Olaszliszkán egy emlékhelye. Ezt most nem néztük meg, csak elhaladtunk mellette az autóval. Erről is beszélgettünk az önkéntesekkel, hogy húsz éve volt már az eset, de még mindenki emlékszik rá. Még a tanár neve, Szögi Lajos is beégett az emberek emlékezetébe. Szóval tudtam, hogy kemény terepre megyünk. Kérdeztük a helyi viszonyokról azokat, akikkel szóba elegyedtünk, de elmondásuk szerint most normális a roma és a magyar lakosság közötti viszony. Erre nekünk nem volt rálátásunk az ott töltött idő alatt.
Közösségi piac egy színházteremben
Orsós Péter, az Adománytaxi helyi partnere meghatározó figura, aki nagy elánnal, lelkesen fogadott minket, önkénteseket, mutatva, merre menjünk, pakoljunk. Sietnünk kellett, mert nem volt előkészítve a közösségi piac helyszíne. Ez az önkormányzati helyiség egy színházterem, úgyhogy azzal kezdtük, hogy a székeket arrébb pakoltuk, az asztalokat egy másik helyiségből behordtuk. Nagyon kellett sietni, hogy a teherautóból kipakoljunk, és előkészítsük a piacot a vásárlók érkezéséig. Komoly kihívás volt, minden önkéntes kézre szükség volt. A lányok is ezerrel cipekedtek.
Az emberek bő félórával a piac nyitása előtt már érkeztek, volt, aki be is jutott a csukott kapun, és replikázott – vele meg kellett beszélni, hogy mindenkit egyszerre engedünk be. Nyitáskor hirtelen nagyon sokan tódultak be a terembe, nagy volt a nyüzsgés, viszont gyorsan lement a piac. Az elmúlt hónapokban többször jártunk adományúton Olaszliszkán, talán ezért sem volt most kiemelkedően nagy a forgalom. A piac bevételét tanulók támogatására költik, ezt szavazták meg a vásárlók.
A fogkefe okozta a legnagyobb örömet
Miután rendet raktunk a piac helyszínén, két családnál jártunk. Az egyik helyen idősekkel találkoztunk, ahol a családfőt nemrégiben elvesztették, arról meséltek, mekkora űrt hagyott maga után a férfi. Majd szóba jött, hogy a családban elvesztettek egy kisgyereket is, akit nem tudtak meglátogatni, miután a messzebbi, nyíregyházi kórházba szállították. Ez a család tele van tragédiával, a nincstelenségen túl.
Másik családnál, ahol jártunk, egy nagymamát ismertünk meg, aki két gyereket nevel, ahogy mesélte azért, mert a szülők nem alkalmasak a gyereknevelésre. Amikor ott jártunk, volt egy vendég kisfiú is a szomszédból. Egy pici, elég rossz állapotú házban laknak, szerény körülmények között, de mégis volt önálló, működő fürdőszoba. Ez egyáltalán nem jellemző a szegregátumokban, ahová menni szoktunk.
Emlékezetes marad számomra ez a család. Mindig szoktunk egységescsomagot vinni ajándékba a meglátogatott családoknak, amiben tartós élelmiszer, higiéniai termékek vannak. A kisgyerekek rögtön kipakolták, sok mindent nem is tudtak azonosítani, hogy micsoda. Volt benne fogkrém és fogkefe, aminek nagyon megörültek. Az egyik kisfiú kérte, hogy bontsuk ki. Úgy tűnt, hogy nem is igazán tudja használni. Én mutattam meg neki, hogyan kell használni a fogkefét, még a kertbe is kihozta, azzal jött-ment ezután. Nagyon boldog volt az új fogkeféjével.
Péterék jó vendéglátóként sok ennivalóval készültek, töredékét sem tudtuk megenni. Elvitt a saját házához is. Pétert egy közvetlen, tájékozott embernek ismertem meg. Büszkén mesélte a Partizános interjút. Sokat beszélt a helyi feszültségekről, aminek az lett a következménye, hogy a Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöki pozíciójából elmozdították. Az elmesélése alapján mintha most nem lenne új vezető. Ugyan nincs pozícióban, de csörög állandóan a telefonja, és ő továbbra is szervezi a közösségi ügyeket.
Összességében jó hangulatban telt a piac Olaszliszkán, szép márciusi időt fogtunk ki. Jól éreztük magunkat az önkéntes csapattal.
