Hogy kezdődött az Adománytaxi?
Egy kósza ötlettel. 2015 december 21-én kitaláltam, és kiírtam az üzenőfalamra, hogy akinek van felesleges ruhája, játéka és szívesen odaadná szegényeknek, ahhoz elmegyek és elhozom, majd pedig elviszem a rászorulóknak. 900-an osztották meg a posztomat, gyorsan híre ment, és rengetegen jelentkeztek. Persze, tegyük hozzá csendben, hogy éppen karácsony előtt voltunk, ilyenkor jóval nagyobb az adakozókedv. Mindez a menekültválság évében, én pedig nagyon vágytam egy saját dologra, ami segíthet másokon. Tehát valójában én akartam segíteni, de akkor még nem gondoltam, hogy ebből alapítvány lesz.
Nehéz volt megszervezni az első utakat?
Igen, ez most már jóval olajozottabban megy. Azt hiszem, szerencsém volt, mert az ötlet betalált egy piaci résbe, vagyis oda, hogy szívesen adnak az emberek, de nem szívesen viszik sehová a megunt, de jó állapotban lévő dolgaikat. Éppen ezért lett népszerű hamar az Adománytaxi, hiszen mi egy bizonyos napon mindent elhozunk, ilyenkor felosztjuk a várost, előre lebeszéljük az adományozókkal, hogy mikor jó nekik, és összegyűjtjük a dolgokat. Megbeszéljük előre, hogy mi hasznos: ruhák, játékok, kisgépek és élelmiszer. Próbáljuk fejleszteni az adománykultúrát is: a tiszta, jó dolgokat vesszük át szívesen, és igyekszünk élelmiszert is kérni, hiszen az nagyon fontos. Az önkénteseink átnézik, szortírozzák, felcímkézik a dolgokat, és csak utána indulunk el.
