Manci mama hajnal négykor kel, a kályhából kikaparja az éjjeli hamut, megrakja papírbrikettel, aztán kávét főz, megissza, de állva, mert siet: kelteni kell a gyerekeket. Öt gyereket nevel, a legnagyobb tizenhat éves, a legkisebb nyolc, mindannyian iskolába járnak, el kell készülniük reggel hét órára, hogy időre beérjenek. Manci mama a gyerekeknek reggelente teát főz, és megken egy-egy zsíros kenyeret, de vékonyan, hogy a zsír sokáig kitartson.
Manci mamának hat éve ez az állandó programja, kivéve a hétvégéket, amikor ráér reggel hatkor kelni. Szeretne többet aludni, de nem megy, az öt gyereket el kell látni, és nincsen, ki ellássa őket, csak ő egyedül. Pedig nem ő a gyerekek anyja. Manci mama a gyerekek nagymamája. Hetvenhat éves, a gyerekeket hat éve egyedül neveli, mert egy napon lelépett az anyjuk és az apjuk.
Ezt Manci mama és a gyerekek máig nem értik.
