Mindig korán kelő család voltunk, de ezen a reggelen már 4-kor felkeltünk. Izgatottak voltunk feleségemmel, mint a kisgyerekek karácsonykor. Többször voltunk már begyűjtésen, de sosem voltunk még piacozni. Nagyon vártuk már ezt a napot, mert pontosan ezért az élményért csatlakoztunk az Adománytaxi csapatához.
Reggeli érkezéskor a raktárnál találkoztunk a csapatunkkal, akikkel egy perc alatt megtaláltuk a közös hangot. Az úton végig beszélgettünk már-már baráti hangulatban, egymással személyes, érzékeny történeteket osztottunk meg. Fantasztikus társaság!
Amikor megérkeztünk a piac helyszínére, hirtelen felgyorsult az idő. A helyi társaság meleg szívvel fogadott minket, a gyerekek azonnal segítségünkre siettek, így a kis 6 fős csapatunk azonnal 20 főre duzzadt. Egy óra alatt berendeztük a piacot, ami 5 percnek tűnt, olyan erős energiák szabadultak fel.
A piac kinyitása után fieszta hangulat alakult ki. Bevallom, nekem is megjött a kedvem a vásárláshoz! A gyerekek rohangáltak, a szülők csillogó szemmel válogattak, törődtek, szerettek, boldogok voltak.
Délután találkoztunk egy nehéz sorban nevelkedett anyukával, aki megosztotta a történetét. Szemfelnyitó volt, hogyan kerülhetnek nagyon fiatalon a társadalom legszélére emberek. A helyi partner rendkívül sokat segít az anyukának, így a szomorúságban mégis találtam megnyugvást: ezeknek a fiataloknak van kire támaszkodni.
Zárásként egy nyolc gyermekes családot látogattunk meg. Igaz, hogy óriási szegénységben élt a család, mégis irigylésre méltó összetartást és szeretetet éreztünk. A mindennapi küzdésük, élni akarásuk inspirált a következő napokban. A hős anyák képe még sokáig velem maradt…
Pataki Gyula
