Egy ködös szombat reggelen indultunk a Taxi raktárából… Az út során Tamás, az Adománytaxi alapítója mesélt nekem a szervezet programjairól, jövőbeli terveiről és arról, hogy mire számíthatok aznap. Miközben őt hallgattam, épp a 21-es úton jártunk, ahol nem olyan rég adták át az 1,8 milliárd forintba kerülő „zenélő utat”…
Amikor megérkeztünk Tarra, Danyi Piroska, a helyi Romák Együtt Egymásért Egyesület alapítója várt minket. Hosszú évek óta kapcsolatban áll az Adománytaxival, és ez már sokadik közös piacuk volt. Segítettünk berendezni a közösségi házat: az adományokat úgy rendeztük el, mintha egy igazi piacon lennénk. Még a raktárban szóba került, hogy minden piacon szokott lenni egy gyereksarok, és én rögtön jelentkeztem, hogy magamra vállaljam a feladatot, mert könnyen meg szoktam találni a közös hangot a gyerekekkel. A színpadon alakítottam ki a helyünket, kis asztalt székekkel, ahová színezőket és egy körömfestő készletet vittünk. A körömlakkozás hatalmas sikert aratott, főleg a lányok körében – együtt választottuk ki a színeket és a csillámporokat, amiket utána elkészítettem nekik.
A piac végére majdnem 60 ezer forint gyűlt össze, amit a község karácsonyi ünnepségére fognak fordítani. Piroska meginvitált minket ebédre, ahol az egyesület tagjai paprikás krumplival és mennyei házi süteményekkel vendégeltek meg bennünket. Ebéd közben meséltek a község mindennapi problémáiról, de végig pozitívak és jókedvűek maradtak.
Ebéd után meglátogattunk két nehéz helyzetben élő családot. Az egyik háznál, ahova Tiki, az egyesület egyik tagja kísért el minket, egy édesanya öt gyermekével él egy házban, amelynek ablakai kartonpapírral vannak fedve. Elmondta, hogy a legnagyobb problémát a fűtés jelenti, hiszen a tűzifa ára havonta akár 60 ezer forint is lehet. Legkisebb gyermekét nyáron baleset érte, és mentőhelikopterrel kellett Budapestre szállítani. Bár teljesen felépült, az ingázás hatalmas anyagi terhet rótt a családra. Öt gyermekét GYES-ből és két gyermeke után járó családi pótlékból tartja el.
Az utcákon sétálva észrevettem egy kiskutyát az egyik udvarban egy 40 cm-es láncra kötve: egy kölyök rottweiler keverék volt, ház nélkül, mellette egy fém tálban áztatott kenyér; becslésem szerint 2-3 hónapos lehetett. Beszéltem a „gazdájával”, aki azt mondta, hogy 10 ezer forintért elvihetem a kutyát, mert ő is annyiért vette. Nagyon nehezen, de végül nem hoztam aznap magammal, azonban felkerestem a Mancs a Szívben Állatvédő Egyesületet a történettel, akik három nappal később elhozták a kutyust, akiről egy orvosi vizsgálat után kiderült, hogy teljesen egészséges.
Ez az út mély nyomot hagyott bennem. Elgondolkoztatott, hogy képes lennék-e a későbbiekben is elmenni ilyen utakra, és látni a saját szememmel, milyen körülmények között élnek emberek és állatok Budapesttől 1 órányi autóútra. Egy biztos, az Adománytaxi munkáját mindenképp szeretném támogatni, ezért lettem én is karácsonyi nagykövet.
Ravasz Boglárka
