önkéntes
Fekete Gyula Szabolcs vagyok, távérzékelés és térinformatika a mesterségem. Városi fák automata felmérésével és zöldterület optimalizálással foglalkozunk mesterséges intelligencia segítségével – jellemzően nagyvárosok számára, nemzetközi szinten.
Az Adománytaxival kb. 3-4 éve találkoztam először egy szociopoly előadás kacsán, ahol a terepen dolgozó szociológus ajánlotta a szervezetet. A Taxi olyan kezdeményezés, ami nagyon hatékonyan és transzparensen teremt hidat az adományozók és a szegregátumokban élő rászorultak között.
Azt gondolom, hogy a szolgálat minden ember kötelessége a körülményei és képességei fényében. Ezt hívő református emberként hiszem és vallom. A feleségemmel, Zsófival szerettünk volna jól lekövethető módon segíteni az időnkkel, adományainkkal, erőforrásainkkal, és az Adománytaxi erre kiváló fórumot biztosít. Az alapítóval, Horn Tomival nagyon jó viszonyt ápolunk, s lévén hatodik éve elektromos autózunk, jól kiegészítő segítségnek bizonyult az adományok begyűjtése, és a célterületekre való eljuttatása környezetbarát módon.
A szervezetben így mi a “taxis” részt erősítjük villanyautóval mind a begyűjtésekkor, ahol kb. 10-12 címről gyűjtünk 30-35 zsák adományt, mind a terepre való kiutazásban is igyekszünk szerepet vállalni. Ez két kisgyermek mellett (2,5 és 4,5 évesek) néha nem könnyű feladat.
Az, hogy az adomány útja ilyen transzparensen lekövethető, hogy személyesen is találkozhatunk a rászorultakkal, a helyi szervezetek vezetőitől első kézből kaphatunk információt a valós helyzetről, ez egy nagyon nagy érték. Egyre gyakrabban a gyerekeket is elvisszük a szegregátumokba, hogy lássák, a világ nemcsak olyan, amilyennek ők megismerték, s így jobban is becsülik, amijük van.
A Taxi önkéntesei, dolgozói mind fantasztikus, tenni akaró, nyitott emberek, s az ilyen közösség értéke felbecsülhetetlen.