tiszteletbeli kuratóriumi tag
Nem hiszek a nagy elképzelések és ideológiák pusztán felülről lefelé ható társadalomformáló erejében. Nem hiszek a politikában. Nem hiszek a nagy állami intézményrendszerek hibátlanságában, meg egyáltalán abban, hogy azok megoldanak helyettünk problémákat, igazságot tesznek vagy egyenlőtlenségeket csökkentenek.
Alapvetően abban nem hiszek, hogy mások megoldanak helyettünk problémákat. Legyenek azok egyének, intézmények, vagy szervezetek. Pedig nem vagyok pesszimista ember. De az igazság az, ha mi nem teszünk bizonyos dolgokért, akkor mégis, mire számítunk?
Az Adománytaxi sem oldja meg a problémáinkat – ennél sokkal fontosabb dolgot tesz: bevon minket, részesévé tesz, aktivizál. Persze, a tájékozódó ember tisztában van vele, hogy van szegénység – hisz olvassuk az újságban, azt hisszük, értjük, tudjuk. Pedig, aki nem vette a bátorságot, hogy közelről is megtapasztalja, odamenjen, beszélgessen, megismerjen – annak bizony fogalma sincs. Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen szervezet része lehetek. Nem tudom, fel tudok-e nőni a feladathoz, de arra mindenképp jó, hogy néha kicsit kitörjek a buborékomból és fel hívjam a figyelmét, hogy van többféle módja is annak, hogy segítsünk.